Az alant található videó által kívánok mindenkinek Meghitt, Szeretetben gazdag, Békés Boldog Karácsonyt!

Az alábbi link által megtalálható kis Google-szösszenettel könnyedén megtervezhetsz egy városnézést, mely a külföldi barátok váratlan érkezése okán lehet rendkívül hasznos.

http://citytours.googlelabs.com/

Egy kis kedvcsináló gyanánt álljon itt egy rövidfilm Tatáról:

Szabadság. Érdekes egy fogalom. Létezik egyáltalán? Tudom, rengeteg neves professzor, filozófus foglalkozott már a témakörrel, és még ki tudja, hányan választják ezt a fogalmat és annak jelentéstartományát múzsájukként. Nekem, személy szerint nem célom felállítani/megcáfolni bármilyen tézist/antitézist, csupán csak laikus, egyszerű emberként virtuális papírra szeretném vetni szerény gondolataimat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mostani posztban szeretnék egy kicsit humorosabb vizekre evezni, megmutatva, hogy Mindennapi Pillanatainknak vannak derűsebb oldalai is.

Engedjék meg, hogy bemutassam Önöknek a világ leggagyibb, Svédországban készült videóklippjét.  Azt hiszem, az anyag magáért beszél, rekeszizmok vigyázz-kééész-RAJT!

Az alant található kisfilm azokat a magyar feltalálók által létrehozott eszközöket szemlélteti egy rövidke történet keretében, melyekről már gyakran el is feledkezünk mindennapi pillanataink során, annyira természetesnek vesszük létezésüket.

Pedig a világ és mi rengeteget köszönhetünk nekik, az pedig külön unikum (ha már a magyar termékeknél tartunk), hogy magyar eleink találmányai.

Következzen tehát eme három perces "büszkeség-dózis", tessék figyelni:

(A film maga egy hazánkat külföldön népszerűsíteni kívánó akció végett jött létre)

Egy újabb gondterhelt, búskomor nap... - gondolta Tamás, mikor kitekintett az ablakon. Rápillantott a karórájára... A mutatók összjátéka hat órát tett ki.

Ült a váróban, és nézett maga elé. Sosem volt egy ideges ember, de az elmúlt két nap mégis teljesen kikészítette. "Csak ez a bizonytalanság... csak ez ne lenne...." - dünnyögte magában. Kisvártatva egy orvos lépett hozzá, és azt tanácsolta neki, hogy tegyen egy kis sétát, látva, hogy nagyon zaklatott lelkiállapotban van. "Kösz... bezzeg ha maga lenne ilyen helyzetben... Inkább egy kis felvilágosítást adhatna.." - motyogta, miközben felállt az ütött-kopott, fertőtlenítő-szagú kórházi székről.

Kedves Olvasók!

Mivel még sosem készítettem blogot, és úgy érzem, kellően belenyúltam a "sűrűjébe", szeretném, ha értékelnétek az eddigi munkámat, hogy tudjam, mi a véleményetek a blogomról, tetszik -e vagy sem.

Kérlek Benneteket, voksoljatok őszintén, szívetek szerint, hogy lássam, érdemes -e folytatnom, és ha igen, merre tartsak a jövőben.

Előre is köszönöm!

A hideg őszi éj már rég betakarta az utcákat, s átjárt mindent. A koromsötétben apró lámpák fénye sejlett csak fel a meleg, otthonos házak ablakain keresztül, mutatva, hogy az Élet esténként fél évre a négy fal közé költözött. A lámpák fénye azonban odakint egy egészen különös jelenetet világítottak meg.

"Amire várunk, az sosem jő el, míg a sosemvártnak utat nyit a sors." - Euripidész

 

Hétfő reggel. Fél hét. Egy férfi ül a Nyugatinál egy padon. A többi ember ilyenkor még éppen próbál ébredezni otthon, jó esetben a párja álmos szuszogása kíséretében, rosszabb esetben egyedül. De Ő már kint ül a padon, és gondolkodik. A neve István. Harminckét éves. Nem iszik, nem dohányzik. Ifjabb korában megfogadta, hogy mindig becsületes, tisztességes életet fog élni, nem fog átverni senkit.