Az érem két oldala
2009.10.01. 17:59
"Amire várunk, az sosem jő el, míg a sosemvártnak utat nyit a sors." - Euripidész
Késő délután. Ildikó nézi a televíziót, de tudja, hogy még egy óra és indulnia kell. Sóhajt egyet, majd feláll és elkezd készülődni. Nem egy túl hiú nő, de mindig, ha ilyenkor el kell mennie, magára zárja a fürdőszobaajtót, és fél órán keresztül helyezni fel magára a dekoratív, markáns színekkel rendelkező sminkjét. Majd bevonul a szobájába, és újabb fél óra öltözködés kezdődik. Előkerül többek között egy „trendi”, szakadt necc harisnya, egy tanga bugyi, amolyan „spagetti-tanga”, melynek már-már izgatóan vékony a fűzője, és a "többiek"… Mikor végzett, még gyorsan besiet a konyhába, felír valamit egy papírosra, majd elhagyja a kölnije által bódító illatfelhőbe burkolt 3. emeleti panellakását.
Kattan a zár az ajtóban, s ilyenkor mindig egy kis reszketés fogja el. Alig észrevehető kívülről, de ő érzi… Nagyon is érzi. Semmivel sem tudná összekeverni ezt az érzést, ami csak akkor van, amikor… Amikor…
Kiérve az utcára már megszokta, hogy megbámulják. Nem örül neki, de ez van. Végigsiet a járdán egészen a villamosmegállóig, majd egy jó harminc-negyven perces utazás következik, mely alatt nem egy bókot, vagy bóknak jó szívvel sem nevezhető megjegyzést kap utastársaitól.
Végre megérkezett. Bár a végre szócska ebben a helyzetben ez idáig még csak pejoratív értelemben fogalmazódott meg a festéktől, alapozótól, a természetes szépségét teljesen elfedő, mesterséges szerek által takart fejében, de csak vége lesz egyszer. Egyszer biztosan…
Már várták. Nagyon várták. Mindenki csak őt várta. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán, mikor átvonult a férfiak által két oldalról díszített „folyosón” egészen az öltözőjéig. Még egy kis igazítás, sminkkorrekció, miegymás. Épp a frizuráját igazgatta, mikor szembenézett önmagával a tükörben. Olyan mély, igazi egymásra nézés volt ez, olyan, mintha két idegen teljesen váratlanul egymásra tekint, s valamit látnak a másik szemében, valamit, ami vagy olyan feltűnő, hogy nem tudja egyik fél sem elkapni a tekintetét, vagy mert annyira jó ez a spontán helyzet, hogy élvezik minden pillanatát.
Ildikóra egyik állítás sem vonatkozott. Bámulta saját magát a tükörben, mozdulatlanul, mint egy gyerek, aki még nincs tisztában az önarcképével, majd egy szerény, apró könnycsepp indult el sietve lefelé az arcán, mint egy magányos lavina, mely 
áthatolt festéktől burkolt arcán utat törve a szűz tisztaságnak, mely ebben a pillanatban villant át egy vékony csíkban a máz alól, s mely jelezte: ez nem Te vagy…
áthatolt festéktől burkolt arcán utat törve a szűz tisztaságnak, mely ebben a pillanatban villant át egy vékony csíkban a máz alól, s mely jelezte: ez nem Te vagy…Ildikó kisvártatva felocsúdott ebből az állapotból, nézett tétován maga elé, majd, mintha csak egyszerűen elmosódott volna valamitől a sminkje, gyorsan helyrehozta magát. Kilépett az öltözőből, s megcsapta a szokásos enyhén dohos, tömény füst-, valamint alkoholszag, majd később, kiérve a reflektorok közé, a vakító „show-feelingben” már-már enyhe bódulat fogta el, és talán még élvezte is volna a helyzetet, ha… Ha.
Lassan elcsöndesedett a nézőtér, pár percig csönd volt, majd zongoraszó hasította át az étert. Ildikó a mikrofonhoz nyúlt, gyengéden megfogta azt, s szelíden elkezdett énekelni. Szeme úgy csillogott, olyan melegséget és ártatlanságot sugárzott, amiért a rajongói minden áldott este visszatérnek erre a helyre csodálni Őt. Gyönyörű hangja volt. Tehetséges volt. És szép.
Másnap kábultan kelt fel ágyából, semmire sem emlékezett a tegnapi napból. Maga mellé pillantott, és látta, hogy egy vadidegen pasas alszik mellette. „Te jó ég.. Mi történt? Nem lehet, hogy… Nem, az nem lehet.. Vagy mégis?” – ezek a gondolatok cikáztak fejében, mikor is egy elhaló hangra lett figyelmes, mely az ajtó felől jött: „Anyu, most meg ő lesz az új apukám? – kérdezte a gyermek, bámulva az idegen férfira. „Dehogy, kicsim, ő csak egy…. csak egy jó barát.” – felelte Ildikó. „Jaaa..”- mondta tétován a gyermek, érezni lehetett, hogy nem érti a helyzetet. „Akkor én megyek, mami, ma 2-ig lesz óránk, aztán jövök. Láttam a cetlit, amit hagytál nekem, megcsináltam már magamnak a szendvicset, ne aggódj!” – mondta a fiú, majd nemsokára kilépett a bejárati ajtón.
Ildikó finoman felkeltette a mellette alvó férfit, aki felriadt, majd mikor észlelte a helyzetet, gyorsan összeszedte magát, és zavartan, köszönés nélkül távozott.
Ildikó csak nézett maga elé, majd ő is rendbe szedte magát, és elindult a közeli általános iskolába, hiszen az osztályának nemsokára olvasás óra lesz …
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mindennapipillanatok.blog.hu/api/trackback/id/tr311421137
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
getz 2009.10.02. 08:32:31
Hmmmm, hát igen!
kooszs 2009.10.02. 15:49:54
Látom, fogékony és érzéken vagy a szociális dolgokra!;)
Tényleg jól fogalmazol!
Tényleg jól fogalmazol!
szupermenbéla 2009.10.03. 16:36:56
@kooszs: Köszönöm szépen, örülök, ha tetszett, egyébként minden héten csütörtökön felkerül egy-egy újabb történet, remélem, számíthatok Rád, és persze mindenki másra is, akit érdekel. :)
Kérlek Benneteket, ha elégedettek vagytok az írásaimmal, terjesszétek a blogot, mert szeretném, ha létrejönne egy kis közösség, és együtt beszélhetnénk meg a mindennapok eseményeit. Nyugodtan osszatok meg velem minden ötletet, gondolatot, például hogy miről írjak a jövőben, mik a jó/rossz dolgok (akár a gondolataimban, akár csak úgy szimplán az életben), stb...
Köszönöm!
Kérlek Benneteket, ha elégedettek vagytok az írásaimmal, terjesszétek a blogot, mert szeretném, ha létrejönne egy kis közösség, és együtt beszélhetnénk meg a mindennapok eseményeit. Nyugodtan osszatok meg velem minden ötletet, gondolatot, például hogy miről írjak a jövőben, mik a jó/rossz dolgok (akár a gondolataimban, akár csak úgy szimplán az életben), stb...
Köszönöm!
bigor 2009.10.09. 18:31:29
Megmondom én, ha ennyire akarod.
A jó az, hogy írsz blogot, ami segít a mindennapokban. Feldolgozni, átgondolni, elgondolkodni.
A rossz az, hogy nyomod magad. A közösség magától kell, hogy kialakuljon, nem attól, hogy reklámozol a iwiw-en.
Amúgy meg néha elkapod a fonalat, és olyankor hiteles vagy. Máskor meg eröltetett, körmondatos, össze-vissza jelzős szerkezettekkel vágod haza a bekezdést. Mivel nem vagy még kifinomult író, elég lenne a sztorihoz illően egyszerűen fogalmazni. Tőmondatokból is lehet nagyon ütős novellát írni.
Hát ennyi. És ne küldj több iwiw reklámot! kösz-
A jó az, hogy írsz blogot, ami segít a mindennapokban. Feldolgozni, átgondolni, elgondolkodni.
A rossz az, hogy nyomod magad. A közösség magától kell, hogy kialakuljon, nem attól, hogy reklámozol a iwiw-en.
Amúgy meg néha elkapod a fonalat, és olyankor hiteles vagy. Máskor meg eröltetett, körmondatos, össze-vissza jelzős szerkezettekkel vágod haza a bekezdést. Mivel nem vagy még kifinomult író, elég lenne a sztorihoz illően egyszerűen fogalmazni. Tőmondatokból is lehet nagyon ütős novellát írni.
Hát ennyi. És ne küldj több iwiw reklámot! kösz-
szupermenbéla 2009.10.09. 18:41:47
Köszönöm a véleményed.